Tiszai ingola

Leírás
Az erdélyi, vagy még korábban kárpáti ingolának nevezett állkapocsnélküli, külsőleg angolnára emlékeztető, ovális keresztmetszetű állatok rendszertani helyét viszonylag későn ismerték fel.

Életciklusuk egy hosszú lárva és egy rövidebb imaginális életszakaszból áll. A hátúszók a fiatal állatokon még különállóak, az ivarérett példányokon azonban összeérnek. Alsóállású szájuk szívótölcsérré fejlődött. A tölcsér szélén finom rojtszerű nyúlványok vannak, a belső oldalán pedig hegyes szarufogak találhatók, amelyek az idő folyamán némiképp kopnak. A szívótölcsér alján helyezkedik el az állatokra igen jellemző fogakkal ellátott nyelv. Nyelvük előre-hátra mozgatható, a fogakkal együtt fűrészként működik. A fej felső oldalán van a páratlan orrnyílás, mögötte a két szem található. A test mindkét oldalán hét kopoltyúrés sorakozik. Elterjedt Erdélyben, a Körösökben, a Marosban, Szamosban, a Tisza felső szakaszán. A víz tisztaságára rendkívül érzékeny.

Testhossz és tömeg
A kifejlett példányok 20-30 centiméteresre nőnek meg.

Szaporodás
Csoportosan ívnak, viszont a megtermékenyítés válogatott párok között megy végbe március és június között, a vízhőmérséklet függvényében. A lárvák a folyók pangó vízű részein 4-5 évig az iszapba ásva, férgek módjára élnek. Az átalakulás rendszerint harmadik életévükben, július-október között következik be. Élettartamuk 71-88 hónapra tehető. Ívás után tovább élnek, gyakran kétszer is szaporodnak életük során.

Horgászati szabályozás
Fokozottan védett faj, horgászása tilos!

Táplálkozás
Lárvaállapotban szerves törmeléket és detrituszt fogyaszt, a kifejlett példányok tipikus paraziták: gyengébb pikkelyzetű halakra rátapadnak és azok vérét szívják. Régen azt hitték, hogy még a kiszívott vért sem képes megemészteni, idővel bebizonyították, hogy a tiszai ingola csak teljesen kifejlődve és csupán egy hónapig él véren.

A képen a tiszai ingola szája látható.